Domján János:
Dr. Jókay - Ihász Miklós

A Devecseri Újság 1930. március 16-án a következő híradással jelentkezett Ajkáról:

Községháza avatás és díszpolgár választás Ajkán.

Március hó 9- én avatták fel fényes ünnepségek közepette az ajkai új községházát. Belák Endre járási főszolgabíró, dr. Szalay László járási tiszti orvos és az elöljáróság kíséretében tekintette meg a monumentális épületet, amelyben elhelyezést nyertek nemcsak a községi irodák és helyiségek, hanem otthonra talált abban a község vezető jegyzője, a körorvos, a körállatorvos és a leventék is. Az egyes lakóhelyiségek megszemlélése után díszközgyűlés volt, melyen az elöljáróság, képviselőtestület és a községi lakosság színe- javán kívül megjelent dr. Jókay- Ihász Miklós országgyűlési képviselője, Lestyán János járási testnevelőségi felügyelő. A díszközgyűlést Belák Endre járási főszolgabíró nyitotta meg, aki beszédében kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy Ajka nagyközség jövőjét és fejlődését biztosítja polgárai áldozatkészsége és azon maradandó művek, melyek napról- napra a községben létesülnek. Ezután átadta a községházat megőrzés végett Pintér Károly bírónak, aki válaszában ígéretet tett arra, hogy a község minden egyes polgárával vállvetett módon fog a szülőfaluja fejlesztése és felvirágoztatása érdekében dolgozni. Lakner Károly után, aki a községháza építése pénzügyi kérdéseit tárta fel, dr. Kovács Sándor körállatorvos ünnepi beszéde következett, aki a község legutolsó tíz év történetét és a jövő feladatait vázolta, majd előterjesztette az elöljáróság határozati javaslatát, melynek alapján a képviselőtestület nagy lelkesedés és ováció közepette Belák Endre járási főszolgabírót és dr. Jókay- Ihász Miklós országgyűlési képviselőt a község fejlesztése és felvirágoztatása érdekében kifejtett tevékenységükért a község DÍSZPOLGÁRAIVÁ választotta, és ugyanakkor jegyzőkönyvi szavazott ajkai Nirnsee Ferencnek, és a Kossuch gyár igazgatóságának, mert méltányos és előnyös kölcsönök juttatása révén biztosították a községháza felépítését, és így Ajka kikerülhette a terhes bankkölcsön felvételét. Belák Endre járási főszolgabíró és dr. Jókay- Ihász Miklós országgyűlési képviselő meghatottan mondottak a kitüntetésért köszönetet, ígéretet tévén arra, hogy miként eddig, úgy a jövőben is minden erejükkel Ajka község előrehaladásán és felvirágoztatásán fognak dolgozni. Novák Rezső ág. h. ev. lelkész beszédében, aki elismerését és a község osztatlan szeretetét fejezte ki Lakner Károly főjegyző működése felett, Filó István levente szép beszédében köszöntötte dr. Jókay- Ihász Miklóst, aki a községháza felépítéséhez 20000 pengő kedvezményes állami kölcsönt eszközölt ki. A képviselő hazafias lelkesedéstől áthatott nagyhatású beszédében egy szebb, jobb boldogabb jövő reményét fejezte ki. A díszközgyűlést az ajkai üveggyári dalárda Himnusza zárta be. A díszközgyűlés után Lestyán János járási testnevelési felügyelő szép beszéddel búcsúztatta el a 21-ik életévüket betöltött és a levente egyesületből kilépő leventéket akiknek ez alkalommal művészies kivitelű emléklapokat adott át. Majd a leventék két díszszázada a kilépő bajtársak és ünneplő közönség előtt díszmenetben vonult el.

Ajka községháza

Dr. Jókay - Ihász Miklós

(Budapest, 1892. ápr. 29. – Hathalom, 1945. jan. 26.)

Jókay- Ihász Miklós 1894. április 29-én született, Budapesten. Az édesapja volt a fiatal Jókay Mór[ic], Jókay Károlynak a fia, édesanyja pedig Madarassy Róza. Madarassy Róza egy erdélyi származású családból jött, akik már nagyon korán Kassára költözködtek, onnan pedig Kecskemétre. Kecskeméten egy meglehetősen gazdag cívis családdá nőtték ki magukat. Madarassy Róza is korán árvaságra jutott, és így őt a Konkoly–Thege család fogadta örökbe, akik Ógyallán laktak. A Konkoly–Thegéék nagyon régi idők óta a Jókayakkal rokonságban álltak, amikor a Jókay család, Sámuelék ott laktak, azon a környéken. Szóval, a fiatal Jókay Mór nem Pesten, hanem Pápán nevelkedett. Pápán a Vály házba került, ott tanult a pápai kollégiumban, és lakótársa volt neki a fiatal Ihász Lajos. Minisztériumi tisztviselő lett belőle. Pesten lakott. A fiatal Jókay Mórnak azután volt egy katonai szolgálati ideje, amikor Boszniában, mint tartalékos hadnagy szolgált, ezután vette feleségül Madarassy Rózát. Mindketten korán meghaltak, úgyhogy Jókay- Ihász Miklós árvaságra jutott. Talán három, vagy négy éves lehetett mikor a fiatal Jókay Mór, valamiféle operációban vérzett el. Valami daganat volt a gyomrában, azt szedték ki. És az operáció nem sikerült. A felesége pedig egy évre rá spanyolnáthában halt meg.

Jókay- Ihász Miklós ilyen módon az Ihászéknak a birtokára került, kik azután őt örökbe fogadták.

Ihász Lajos örökbe fogadta, azzal a kikötéssel [tette], hogy felveszi az Ihász nevet is, és így lett belőle Jókay–Ihász, és hát ő ezt használta mindvégig.

Jókay- Ihász Miklós is Pápára került a gimnáziumba. Persze elemibe nem járt, a falusi elemibe, hanem magántanuló volt, és hát azok tanítgatták. Ekkor már Vály Mari ott élt Ihászékkal, néha Hathalmon laktak, néha Lőrintén laktak. Legfőképpen Lőrintén. Az 1900-as évek eleje után, miután Ihász Lajos meghalt, 1906-ban Hathalmot kiadták bérbe, és ekkor Lőrintén laktak. Így a fogadott anyja, Ihász Lajosné nevelte őt és Vály Mari is.

A mezőgazdasági akadémia elvégzése után jogot végzett. És volt Halléban is egy darabig, ahol volt a németeknek egy híres mezőgazdasági egyetemük.

1923-ban nősült, nőül vette a debreceni cívis családból származó Szoboszlay-Papp Erzsébetet.

Három fiúgyermekük született: Lajos (1924), Miklós (1925) és Sándor(1927).

Az Ajkai Református Egyház keresztelési, esketési, temetési anyakönyv III. kötetében 1907-től a következő bejegyzések találhatók:

- Ásvai Dr. Jókay- Ihász Miklós tb. Főszolgabíró, nagybirtokos ref. vallású és Szoboszlay Erzsébet ref. vallású gyermeke Lajos, született: 1924. április 19-én, megkeresztelve: 1924. június 9-én.

Keresztszülők: Dr. Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter, felesége Navratil Margit. Ifj. Szoboszlay Sándor banktisztviselő Debreczenben, Navratil Dezsőné szül. Hegedűs Rózsa Budapest.

Keresztelő lelkész: Kis József, pápai ref. esperes, lelkész.

- Dr. Jókay- Ihász Miklós tb. Főszolgabíró, nagybirtokos református vallású és Szoboszlay Erzsébet református vallású szülők fia Miklós Móricz. Szül: 1925. május 8. megkeresztelve: 1925. június 1.

Keresztszülők: Dr. Madarassy László Nemzeti Múzeumi Igazgató Őr és neje Sántha Mária Budapest. Ifj. Csanak János földbirtokos és neje Szoboszlay Irén Vadaspuszta, Szabolcs vármegye.

Keresztelő lelkész: Dr. Antal Géza dunántúli református püspök.

- Dr. Jókay- Ihász Miklós budapesti születésű országgyűlési képviselő, nagybirtokos, református, Szoboszlay Erzsébet debreczeni születésű református gyermeke Sándor, született 1927. november 8-án. Megkeresztelve: 1928. február 20-án.

Keresztszülők: Dr. Liszt Nándor róm. kath író, Debrecen, Dr. Liszt Nándorné szül. Szoboszlay Ágnes. Hegedűs Sándor ref. író Budapest, Dr. Hegedűs Margit egyetemi tanársegéd.

Keresztelő lelkész: Dr. Antal Géza pápai ref. lelkész, dunántúli ref. egyház püspök.

A Károlyi féle kormány alatt, Lőrintén laktak és elfogadott egy tisztséget, és a devecseri járásnak lett a főszolgabírója. Ez volt a járásban az első adminisztrációs pozíció. Egész fiatalember volt, persze, nem voltak mások, mert mindenki kint volt a fronton, vagy hadifogságban, vagy valamerre.

A nagyvázsonyi kerület megválasztotta képviselőjének 1926-ban, 1939-ben Veszprém megye választott felsőházi tagja lett. Közben számos tisztséget töltött be a református egyházban és a különféle mezőgazdasági egyesületekben.

Képviselői beszámolók Ajkán és környékén:

Dr. Jókay- Ihász Miklós, a nagyvázsonyi kerület rendkívül agilis és mozgékony képviselője 1929. május hó 12-én Kislőd, Ajkarendek, és Bakonygyepes községekben a választópolgárság nagy tömegei előtt tartott beszámoló beszédeket. Kislődön Roznai Emil bíró, Ajkarendeken Hotwagner Pál esperesplébános, Bakonygyepesen pedig Herbert János bíró üdvözölték a képviselőt, aki a beszámolójában részletesen ismertette az aggkori és rokkantsági, a közigazgatási törvényeket, majd ismertette a legutóbb letárgyalt adócsökkentési törvényjavaslatokat, melyek közül a falusi gazdaközönséget a házadó, földadó alapok stabilizálása és az állatforgalmi adó végleges eltörlése érdekli a legjobban. Az illusztris képviselőt beszéde végeztével Kislődön Felkl Viktor esperesplébános, Ajkarendeken Pröbszl József bíró, Bakonygyepesen Cseh Mihály üdvözölték, biztosítván őt a választópolgárok osztatlan szeretetéről, hűségéről, és ragaszkodásáról. Beszámoló után a képviselőt számosan keresték fel, akik ügyes-bajos dolgaik előterjesztése után támogatást és pártfogást kértek.

(Devecseri Újság 1929. május 19.)

Dr. Jókay- Ihász Miklós, a nagyvázsonyi kerület agilis országgyűlési képviselője f. évi május hó 6-án tartotta beszámolóját Tósok községben. Ez alkalommal a község közönsége szinte kivétel nélkül megjelent a beszámolón és lelkesen fogadták szeretett képviselőjüket. Megérkezésekor Nyírő Lajos községi bíró üdvözölte és a beszámolóért is a községi bíró fejezte ki köszönetét a képviselőnek és biztosította a község további ragaszkodásáról. A beszámolóban a képviselő beszámolt az országgyűlés elmúlt évi munkájáról, a földműves nép érdekében hozott új törvényekről. Kifejtette, hogy a kormány minden erejével azon törekszik, hogy a Trianon okozta súlyos sebeket orvosolja. Az adókat a kormány mérsékelte, az állatforgalmi adót eltörölte, s helyette a húsforgalmi adót létesítette. Beszélt a kartellekről, melyek a népet sújtják stb. A beszámoló után a választó közönség meleg ünneplésben részesítette szeretett képviselőjét, s a legjobb hangulatban közöttük töltötte idejét késő estig.

(Devecseri Újság 1929. május 25.)

Jókay- Ihász Miklós, a nagyvázsonyi választókerület agilis országgyűlési képviselője június hó 1-én, vasárnap délelőtt 11 órakor tartja beszámolóját Ajkán a Hősök terén. Erre az útjára elkíséri őt számos képviselő így: dr. Szabó Sándor az egységpárt alelnöke, Krüger Aladár, Jánossy Gábor, Sokorópátkai Szabó István volt miniszter, Gubicza Ferenc, Erődi- Harrach Tihamér, Tankovics János, Maróthy László, Dukai Takács Géza, akik úgy az országos politikai, mint az általános gazdasági helyzetről fognak nyilatkozni, illetve beszédeket mondani.

(Devecseri Újság 1930. június 1.)

Püspöki egyházlátogatás: Antal Géza református püspök egyházmegyéjében tett körútja alkalmával május 29-én meglátogatta Ajka nagyközséget is. A főpásztort, kit útjában egyházmegyéje számos papja, s világi részről Jókay- Ihász Miklós dr. főgondnok, Csorba Géza dr. tb. főszolgabíró kísért, nagy lelkesedéssel, diadalkapuval, lovas bandériummal stb. várt a község. Elsőnek Lakner Károly községi főjegyző üdvözölte az elöljáróság és képviselőtestület élén, majd a paplak előtt Szabó Aladár lelkész köszöntötte a püspököt, aki rövid idő leforgása alatt másodízben kereste fel az ajkai református gyülekezetet. A templomban a püspök magas szárnyalású prédikációt tartott, melyet áhítattal hallgatott végig a több száz főnyi közönség. Ezután a küldöttségeket fogadta a főpásztor, s mindegyik deputációnak adott válaszában szeretetet, megértést, hazaszeretetet és összetartást hirdetett. Este Jókay- Ihász Miklós lőrintei kastélyában látta vendégéül a püspököt és annak kíséretét.

(Devecseri Újság 1930. június 8.)

Birtokain példás gazdálkodást folytatott. Mind Hathalmon, mind Lőrintén virágzó volt a lótenyésztés, szarvasmarhatartás, gabonatermelés, juh- és sertéstenyésztés. Alkalmazottai mindkét helyen az emberséges munkaadót tisztelték benne, aki mindenkivel személy szerint törődött.

1944. október közepén, idegösszeroppanást kapott, be kellett szállítani a szombathelyi kórházba. És ott elhelyezték a szombathelyi ideggyógyintézetben. 1945. januárjában nagyon rossz állapotba került, megfázott, és tüdőgyulladásban meghalt.

Ihász Lajos

(1850. június 12. Hathalom- 1908. december 6. Lőrinte)

1850. június 12-én a Veszprém megyei Hathalmon született. Apai és anyai ágon régi nemesi család sarja. Szülei kiváló gondot fordítottak nevelésére; elemi iskoláit s az első gimnáziális osztályokat a családi házban végezte, majd a soproni és a pápai főiskolában folytatta és fejezte be. Azután a keszthelyi Georgikonban és a magyaróvári gazdasági intézetben nyert oklevelet. Mint önkéntes a győri 9. és a bécsi 5. sz. huszárezrednél szolgált, s mind a két helyen kitűnő minősítvényt kapott; végezte a népfelkelő-tiszti tanfolyamot, szintén kitűnő eredménnyel; két ízben aktiválásra is felszólíttatott. 1873-ban átvette atyjától a lőrintei birtokot. Először mint ajkai és bakonytamási-i, majd mint zalai egyházközségi felügyelő, azután mint egyházkerületi gyámintézeti világi elnök működött. Egyházi és iskolai célokra több rendbeli nagy alapítványt tett. 1899. november 29-én a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelőjévé választották és mint ilyen 1901. március 23-án kelt kir. meghívólevéllel meghivatott a főrendiházba. 1898. augusztus 18-án a köztéren teljesített szolgálatai jutalmául ő Felsége a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki.

1908. december 13. hunyt el Lőrintén.

Gyászjelentése:

Özv. Ihász Lajosné szül. Jókay Etelka kimondhatatlan fájdalomtól megtörten jelenti gyámfiúk Jókay Ihász Miklós Móric és nénjük özv. Petiné szül. Váli Mari nevében is, hogy imádott jó ura, a páratlan jóságú gyámapa és rokon: Ihász Lajos a Dunántúli ág ev. egyházkerület felügyelője, főrendházi tag, a Ferenc József-rend lovagja, Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, nagybirtokos áldásos életének 58-ik, boldog házasságuk 20-ik évében f. évi december 6-án reggel 5 órakor visszaadta nemes lelkét a Teremtőnek. Porrészei e hó 8-án délután 2 órakor fognak Lőrintén megáldatni, s onnét Hathalomra szállítva, ott 9-én délelőtt 11 órakor a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni.

Volt Ihász Lajosnak a hathalmi birtoka: ez volt a családi birtoka. Ezt ő Jókay- Ihász Miklósra hagyta végrendeletileg. Akkor volt Lőrinte és Csinger. Lőrintét és Csingert a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületre hagyta, azzal a kikötéssel, hogy addig, amíg az özvegye él, addig ő a haszonélvezője. Vagyis addig nem kell átadni a birtokot az Egyházkerületnek. Ihász Lajosné 1939-ben halt meg és ekkor szállt át Lőrinte az Evangélikus Egyházkerületre.

Jókay Etelka író

(1852. 10. 27.-Lőrinte, 1939. 07. 17.)

Apja Jókay Károly, Jókai Mór testvérbátyja. Férje a dunántúli evangélikus egyházkerület főfelügyelője, lőrintei, hathalmi földbirtokos. Nagyműveltségű nő, az irodalom terén sem méltatlan rokona a nagy írónak. Fiatal korában gyakran jelentek meg írásai a „Fővárosi Lapok” és a „Pápai Lapok” hasábjain. Később falusi (Lőrintepusztai) magányában francia regényeket fordított. Az ajkai református egyház jótevője, nagyasszonya volt.

Gyászjelentés, 1939. július 23.

Szegényebbek lettünk. Egy áldottszivü, gondolkodásában, tetteiben igazi nemes magyar nagyasszony, Ihász Lajosné szül. Jókai Etelka hétfőn virradóra a szomszédos Lőrintepusztán 87 éves korában elhunyt.

A boldogult Jókai Mórnak, a legnagyobb magyar mesemondónak volt az unokahuga és az irodalomban is részben forditásaival, részben a pápai lapokban megjelent kedélyes cikkeivel nagy feltünést keltett. Ő forditotta Vay kancellár emlékiratait. Pápán és vidékén jótékonyságáról és nemesszivüségéről volt ismeretes. Férje Ihász Lajos, volt felsőházi tag, a lutheránus egyháznak volt főgondnoka s ezért végrendeletében akként rendelkezett, hogy Jókai Etelka halála után a lőrintei birtokot az ág. ev. egyháznak dunántuli gyámpénztára örökli.

A nagyasszony tetemeinek beszentelése szerdán délután volt Lőrintén és csütörtökön délben 12 órakor helyezték el a hathalmi családi kriptában az ev. ref. Egyház szertartása szerint. Halálát fogadott fia és unokaöccse; dr. Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag és a Hegedüs-család gyászolják.

A lőrintei birtok és környéke

Lőrintét Ihász Lajos vette meg, akinek a családi birtoka Hathalom volt. Ő pénzbefektetésnek szánta. Először, mint vadászterületet, de ebből aztán később nagy gazdaság lett. Lőrinte tulajdonképpen nem volt falu, hanem egy nagy major, amit a Dunántúlon pusztának hívnak. Itt volt az úrilak, az istállók, ami lehetett: lóistálló, disznóistálló, tehénistálló, ököristálló. Ökrök húzták a kocsit, vagy a szekereket, azok szántottak. Itt voltak a magtárak, a különböző cselédházak.

Lőrintét nagyrészt kőből építették, mert kő volt ott az építőanyag és a szomszédos Csapbereknek, egy kis várkastélynak a köveit hordták oda el. Ezt a várkastélyt is elpusztították a Habsburgok, mint Rákóczi ideje után pusztították a magyar várakat.

A lőrintei kastély egy földszintes, hosszú épület volt. Kőből építették az egészet. Középütt volt a lakórész, a két oldalán meg két szárny: az egyik szárnyon voltak a vendégszobák, a másik szárnyon pedig a konyha. Körülbelül egy méterrel magasabban feküdt a középső résznek a padlója, a padló szintje, mint az udvarnak a szintje. Pincéje nem volt az épületnek. Óriási padlása volt. Méteres gerendákból építették. Elölről az oszlopos verandán át jutottunk be. Pár lépcsőn kellett felmenni. A veranda kővel volt kirakva, két oldalt ablakok védték, úgyhogy nyáron viharkor is lehetett ott ülni. A veranda előtt volt egy virágágy, mondjuk így, inkább egy kerek, bokrokkal körülvett terület.

Az épület túlsó végében volt a konyhai szárny. Ott szintén lépcsőn mentünk le, az szintén az udvarral volt egy szinten. Itt volt egy óriási nagy konyha, bolthajtásos, hogy a gőz ne rontsa meg a tetőt meg a plafont, és egy hátsó konyha, ahol a cselédlányok aludtak. Volt egy cselédszoba, ahol szintén a cselédlányok aludtak. És a toronynak megfelelő alsó szoba volt a kamra és a felső szoba szintén kamra volt, ott lisztet, miegymást tartottak benne.

A majort, vagyis a pusztát legalább 50–60 épület alkotta. Ezek eléggé szét voltak szórva, ahogy a cselédházak is. A legnagyobb részük kőből volt építve. Magát azt a részt, amelyen volt a kastély, a kertésznek, a kovácsnak és a bognárnak a lakása, meg a parádés istálló, azt egy sövény vagy pedig egy kőfal vette körül. Ez volt az eredeti része Lőrintének. A cselédekkel együtt a lakosoknak a száma lehetett 400–500. Közigazgatásilag Lőrinte a tósokberéndi jegyzőséghez tartozott.

Persze a lőrintei birtoknak voltak földjei és külső területei: egy ilyen volt Csapberek. Csapberek tele volt óriási tölgyfákkal és elvadult rózsabokrokkal. Csapberek mellett állt a régi lőrintei temető, ahol volt egy besüppedt Bezerédj sírbolt. A Bezerédj családé volt valamikor ez a rész, és a Bezerédjek építették a várkastélyt, Csapberekben. Csapberekben volt a birkaistálló. A lőrintei birtokhoz tartozott egy kisebb major, ahol csak pár ház állt: ezt hívták Lajos-majornak. A határnak a túlsó felén volt egy falu, Halimba. Mindjárt a határnál Csárdapuszta, ott volt a ménes. Ihász Lajos nagyon szeretett lovakkal foglalkozni és nagyon híres és jó ménese volt.

Még valami más tartozott Lőrintéhez: s ez volt Csinger, a csingeri erdő, a csingeri völgy. Csingerben volt egy fennsík,- Cserár, ahol a fákat kiirtották és ezt művelés alá vették. Ezen a fennsíkon volt az Ihász major és itt volt Dunántúlnak szinte az egyetlen szilaj marha csordája. A szilaj marhák a hortobágyi nagyszarvú marhák. Az volt a különbség köztük, hogy ezek köves, kavicsos területen nőttek fel, nevelkedtek, úgy hogy lehetett őket használni Dunántúlon, mint szilaj ökröket. Itt a tehenek nem voltak fontosak, azok csak borjúkat szültek és nem is igen fejték azokat. Az ökrök nagy része mind szilaj ökör volt. Negyven évig éltek ezek a szilaj ökrök és kibírtak mindent: hideget, meleget.

Ott volt a csingeri erdő, ez volt egy olyan 600–700 holdas rész a Csinger völgyével. A Csinger völgynek a bejáratánál ott volt az ajkai bánya: a bányatelep a salakhegyekkel, és a szén felhúzókkal, ahol a bányászok dolgoztak, a rakodókkal, vasútvonallal. A bányászfalut Bodénak hívták. Most a csingeri bánya, Bódé és mind ez a rész oda tartozik Ajkához

Csingernél végződött a Bakony tulajdonképpen. A nyugati vége volt a Bakonynak, ott aztán egy lapos síkság következett.

A Bódé melletti falu volt Csékút. Csékút mindjárt a Bakony utolsó dombjának az alján épült, és azon az utolsó dombon pedig szőlőt telepítettek.

Csékút után következett egy falu, Padrag, egy nagy parasztfalu. Tiszta református, református templommal.

Meg kell említeni még a lőrintei malmot. A malmot a Torna patak hajtotta. Az volt a baj, hogy vizének egy nagy része bányavíz volt, (Fekete- ér a bányából jött ki a víz.) A malom ott volt az un. major, a puszta, közelében. Ide egy dinamó lett beszerelve, amely áramot fejlesztett és az áram be lett vezetve a kastélyba, és a parádés lóistállóban, mert a parádés lovaknak jól kellett élni. Tehát őnekik volt villanyuk. Ezt még Ihász Lajos készítette, csinálta így. Ugyancsak villany volt még a kovácsműhelyben is, és ott volt egy utcai villanylámpa.

Volt 1920-ban egy földosztás, Lőrintéről akkor, akkora darabot vettek le, hogy egy telepes falut tudtak építeni. Az állam építette, Csótának hívták és volt katonákat telepítettek oda, magyarokat, mindjárt Kolontár mellé, ami egy sváb község volt, (és az több helyen megtörtént, hogy a sváb községek mellé, ahol lehetett, oda telepítettek le magyarokat, volt katonákat). Kaptak egy szét darab birtokot, amin aztán meg tudtak élni.

Visszaemlékezés: ifj. Jókay - Ihász Miklósról

„Egyszer betoppan hozzá egy ajkai bányász. És bemutatkozik, hogy ő Ajkáról jött, az ajkai bányászok küldték őt, azzal az üzenettel, hogyha a Miklós fiatalúr visszajön, akkor csak küldjék el Ajkára, ők majd eldugják őt, és ha kell meg is védik. Hát nagyanyátok persze megmondta a bácsinak, hogy nem tudja, hogy Miklós hol van és mikor jön meg. És nagyon megköszönte neki ezt, hogy ezt tette.

De mi ennek a háttere? Miklós 44 nyarán, mint mérnök gyakornok, Ajkára került, ott dolgozott a bányában mint mérnök gyakornok és Czekelius Günther igazgatóra volt bízva. Czekelius Günther jó barátunk volt, és ott is lakott Czekeliuséknál. És egy szép napon, még pedig vasárnap, az történt, hogy betört a bányavíz. A bányavíz volt a bakonyi bányáknak a veszedelme, ott nem gáz tört be, hanem víz tört be és akkor elöntötte az egész bányát és mindenki megfulladt. És nem lehetett mást tenni, mint a vizet kellett pumpálni, gyorsan, hogy így talán az emberek meg tudnak menekülni. Hát így történt az, hogy egy vasárnap délután, mikor mindenki pihent, vagy valahol másutt volt, nem mindig volt lent a bányában egy bizonyos kis csoport, akik ott felügyeltek, vagy mit csináltak, fenntartották a dolgokat, hát persze, azoknak az élete volt veszélyben. Hát kerestek önkénteseket, akik lemennek a bányába, a vizet pumpálni. És erre Miklós is jelentkezett és lement. Czekelius, mikor rohant vissza, mert hallotta, hogy a bányavíz betört, és mondták neki, hogy már lent van egy csoport, akik pumpálják a vizet, akkor kérdezte, hogy kik vannak ott. És akkor mondták neki, hogy Miklós is. Hát Czekelius majdnem elájult ijedtében. Mert az ő gondjára lett bízva Miklós, Jókay–Ihász Miklósnak a fia, a főrendi házi tagnak a fia, stb. És hát, hogy engedhették meg? Hát, kérem szépen, ő akart menni, és ment a többiekkel együtt, nem tudtuk visszatartani.

Hát pumpálják a vizet és jönnek egymás után ki az emberek, akik hát megmenekültek. Nem volt semmi nagyobb baj, tulajdonképpen ez megtörtént sokszor. És azután jöttek fel a munkások, akik pumpálták a vizet, és legutoljára feljött Miklós, mert ugyebár ő volt a legfiatalabb és legény ember volt. És hát a bányában az a rend, hogy először az öregek és a családosok jönnek fel, ha baj van, és legutoljára pedig a fiatalok. És persze, hogy Miklóst ünnepelték nagyban és elterjedt a híre az egész környéken, hogy mi történt. És azt hiszem, hogy nagyapátoknak a tekintélye sokkal jobban nőtt ezáltal, mintha tartott volna egy csomó parlamenti beszédet. Ezt a bányászok sohasem felejtették el és viszonozni akarták ezt valahogyan, azzal, hogy eldugják, megmentik, hogy a kommunista hatóságoknak ne kerüljön a kezére, ne vallassák és ne csukják börtönbe.

Jókay- Ihász Miklós gyermekeinek további sorsa:

Lajos (1924. április 19. – Chicago, 1993.) mezőgazdász, élelmiszeripari kutató, a Food and Container Institute for the Armed Forces, USA (az amerikai hadsereg élelmiszer-kísérleti intézete) kutatója, az első amerikai űrhajósok számára kifejlesztett, világűrben fogyasztható élelmiszerek megalkotója. NASA kitüntetését kapta meg a Mercury és a Gemini űrhajók személyzete számára készített, dehidrált élelmiszerek kidolgozásáért.

Magnetofonszalagra mondta élete történetét. Található benne sok érdekes adat a háború előtti Magyarország mezőgazdaságáról, társadalmi életéről, iskoláiról, de a lőrintei és hathalmi gazdálkodásról is.

(D.J. megjegyzése: Rendelkezem vele, fia Jókay Károly jóvoltából)

Miklós 1945. augusztus 6-án meghalt egy francia fogolytáborban és Hechtsheim, Mainz mellett, ott van eltemetve egy közös sírban.

Sándor ma is él Amerikában.

És akik még emlékeznek a régi időkre 2010-ben:

Hoffmann Lajos Ajka.

A Jókay úr idejében cselédnek jó volt, jobb volt mint szegény parasztnak. A kastélyra három kuvasz vigyázott. Az apa volt a Huszár nevű, és két anya,- nevük: Sajó és Pajtás. Általában hét kölykük volt egy évben, kétszer és azt eladták. Minket nem bántottak, főleg engem, mert én bejáratos voltam a gyerekekhez- Lajos úrfi, Miklós és Sanyika- volt a nevük. Sanyika volt közülük a legjobb barátom. A Jókaynál az első volt az intéző úr Gózon Ferenc a második a gazdatiszt Tóth István. Tóth István Gic- Hathalmon egy magtárban lőtte agyon magát. A Kasté, és az istállókba és a malomba volt villany 110 V. A víz hajtotta a dinamót. Később a lakásokba is be lett vezetve, Németh molnár vezette a kábeleket, én pedig az ismerősöknek kötöttem be. A Jókay úrnak volt négyes és kettes fogata mind fekete volt. Csárda- pusztán volt a ménes 45-50-60 csika. A honvédség vette meg őket 3 éves korukban. Volt két mén. Kb. 25-30 cseléd volt 50 arató plusz a masinások. Nyáron kb. 150 ember, istállókba aludtak, tiszta szalmán, ők hozták amin aludtak. Általában Szigligetről és Nagyatádról jöttek. Lajosmajorban két kocsis és két ökrös cseléd volt. Csárdán egy csikós. Csabberekbe két juhász, birka akol, és a számadó juhász lakott. Volt egy Laci-konyha ahol egész nyáron főztek a munkásoknak, onnan kocsival hordták a munkahelyekre. Minden cselédnek 18 mázsa gabona járt, és egy hold föld. Egy tehéntartás, disznók, baromfik, teheneknek istálló. Teljes tüzelőfa –amit a Jókay úr adott. A gazdatisztnek 2 mázsával járt több gabona. Az első kocsisnak, parádés kocsisnak,- mint apám is volt- a számadónak, és az első béresnek egy mázsa gabonával járt több. Napszámos bér napkeltétől- nyugtáig 60 fillér fizetés járt. Cselédek felmondása Szt. György napján volt. Akkor 4 fillér volt egy kifli, két tojás volt egy fillér (30-as évek). Ivóvíz volt bőven, WC sehol. Világhírű búcsú szeptember 8. Kisasszonykor. Zene: Devecseri Mihók, vagy Kapolcsi Cigányzenekar,- két napig tartott. Kolontárra jártunk iskolába gyalog. Télen lovas kocsival vittek bennünket. A harangláb építését id. Hoffmann Lajos szervezte, a harangot Várbíró Kálmán jegyző biztosította, a keresztet pedig én készítettem alumíniumból (25 család 2-2 Ft.-ot összesen 50 Ft.-ot adott össze).

Kiss Lászlóné- Gózon Kornélia, Budapest.

Édesapám Gózon Ferenc (1898 Szentgál -1972 Sopron) működéséről annyit, 1923-24-ig Dr. Jókai- Ihász Miklós birtokán Hathalmon gyakornok volt. 1932-39-ig özv. Ihász Lajosné Jókay Etelka haszonélvezetét képező birtokán Lőrinte pusztán volt intéző, majd Jókay Etelka halála után a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület Lőrinte pusztai birtokán intéző annak feloszlatásáig, 1945-ig. Valamikor a háború előtti években úgy 43 körül elköltöztek Cservár pusztára, ahol édesapám az evangélikus egyházkerülettől bérelt egy gazdaságot és ott gazdálkodott. Ez a Cservár valahol az Ajka- csingervölgyi bánya fölött volt.

Édesanyám, Gózon Ferencné sz. Hollós Ilona (1901 Sopron -1995 Budapest) 1932-től 1938-ig volt Lőrintén a Jókay gyermekek tanítójaként, mesélte, hogy eleinte még volt egy nevelőnő is, de mikor már a legkisebb gyermek (Sándor) közeledett az iskolás korhoz vele is anyám foglalkozott. A kastélyban lakott egy szobában és nagyon pontosan szabályozva volt, hogy mennyit kell a gyerekekkel foglalkoznia, és mikor volt szabad ideje. Több karácsonyt is ott töltött Lőrintén, mert a gyerekek karácsony után vizsgáztak. Ilyenkor mindig kapott karácsonyi ajándékot is. Sokszor emlegette, hogy igen jó volt a koszt, egy Etel nevű szakácsnő nagyon jól főzött, és bolgár kertész is volt, aki ellátta a háztartást zöldségekkel. Nagy vendégségek is voltak, és ilyenkor pl. Zsindely Ferencné Tüdős Klára első házasságából született lányára, Juditra is ő "vigyázott", ezt is szokta emlegetni. Nagyon szerette, Jókay Ihász Miklósnét, a gyerekek édesanyját, de Jókay Etelka néniről és a gyerekek másik (debreceni) nagymamájáról is mindig a legnagyobb tisztelettel beszélt. Édesapám az un. intézői lakásban lakott egy szobában, amíg nem volt nős és a kastélyban kosztolt ő is. Az esküvő után- úgy mesélték-, hogy a saját pénzükön hozatták rendbe az intézői lakást, és ott laktak.

Kovács Ferenc Ajka.

Ihász Lajos végrendelete szerint a 3000 holdas lőrintei uradalmát a Dunántúli Evangélikus egyházkerületre hagyta, amely 1939. szeptember 24.-én lépett életbe. Az egyház a birtokot bérleti kezelésbe adta ki. Az első bérlő Lustyik Ferenc budapesti pincér-vállalkozó volt. Intézője az Ihászék intézője Gózon Ferenc maradt. Mivel kapcsolatuk nem volt felhőtlen, nem jöttek ki egymással Gózon intéző elhagyta a birtokot, s Csinger fölötti Cservárra költözött, itt vásárolt magának birtokot. Lustyiknak nem ment a gazdálkodás, s felmondta a bérletet. Ezután jöttek a Förstner testvérek: Förstner Pál és Förstner György, csendes társuk Csitáry Jenő székesfehérvári nyomdász. A Förstner testvérek zsidó származásúak voltak, s a magyar zsidótörvények megpecsételték sorsukat. Németországba Buchenwaldba hurcolták őket. Förstner György ott halt meg. Förstner Pál hazajött, s a földosztáskor ő is kapott 100 holdat. Ezután ő Szombathelyen, majd Budapesten tevékenykedett a bankszakmában. 1945-ben a kastély berendezéseit széthordták, az oroszok vitték el a bútorokat. 1945 után a kastélyból iskola lett, és itt alakítottak ki különböző szolgálati lakásokat, - tanítónak, erdésznek, itt volt a földosztó Czafit Gyula mérnök lakása is. Először Földműves Szövetkezet alakult, 1950-ben Tsz, majd Állami Gazdaság. Az Állami Gazdaság a kastélyban irodát, konyhát alakított ki. Vasút építkezés előtt a kastélyt eladták, s lebontották. Régi épület még: út melletti gabonatároló, jelenleg üvegcsiszoló vállalkozó műhelye.

Irodalom:

• Domján János: Lőrinte története (kézirat)
• Jókay - Ihász Miklós (pályázat)
• Jókay - Ihász Lajos visszaemlékezései 18 hangkazettán