Nem erősségem az évszámok fejben tartása (bár a történelmet még ma is szeretem), de talán 1979-80 körül történt. A feleségem a 300-as szakmunkásképzőből hazahozott egy zsebszámológépet, amelyet nem nagyon tudtak használni. Kölcsönkértem az angol dokumentációját is, s kiderült, hogy ez egy különleges logikájú gép ("fordított lengyel logika" a neve a szakirodalomban). Pár órás ismerkedés után feltűnt egy, az addigi zsebszámológépeken még soha nem látott billentyű: LRN, "LeaRN", azaz a gép tanítható. Kicsit bugyuta, de tanítható. Képes volt megtanulni a lenyomott billentyűk sorrendjét, és valamilyen másik billentyű hatására ezt képes volt automatikusan végrehajtani (mai szóhasználattal "programot futtatni").
1981. A következő lépcsőfokra a Timföldgyárral való kapcsolat révén jutottunk. A gyár egyik mérnöke, Babos Jenő, hozott a szakkörre egy egyszerű kit-et, amely tartalmazott egy Intel 8085-ös mikroprocesszort, egy hexadecimális billentyűzetet, valamint egy hexa kijelzőt. A "gép" 16-os számrendszerben programozható (természetesen számokkal).
Egyik tanítványom, Stocker Vilmos és Timföldgyárban dolgozó édesapja közvetítésével jutottunk az akkor csodaszámba menő programozható HP zsebszámológépekhez. A gép memóriája 2 kbyte, rendelkezik alfanumerikus billentyűzettel, gördíthető, egysoros alfanumerikus kijelzővel, mágneskártyás (kb. egy lapos rágógumi) háttértárral, pici hőnyomtatóval. Az igazi csoda a géphez kapcsolható csíkkódot (pl. csíkkódban írt program) olvasni tudó fényceruza. Két ilyen (akkor vagyont érő) masinát kaptunk szakkörre a Timföldgyár Irányítástechnikai Főosztályának vezetőjétől, Horváth Istvántól.
Magyar fejlesztés (koppintás?) volt a PTK-1050 típusú zsebszámológép. Ez 50 lépésig (gombnyomásig) tanítható, az utódja a PTK-1072 gép már 72! lépéses. (Egyikről lekopott a PTK márkajelzés, s kivillant a Texas Instrument.) Ezekből vásárolt a gimnázium összesen 10 darabot. Ezeket tanítgattuk szakkörön játékprogramokra, lottózásra, fizikai folyamatok szimulációjára. Egyik lelkes tanítványom, Trombitás Károly programozó lett. Bakonyi Péter levelében így emlékezik:
"Annak idején a PTK 1050-essel egy ballisztikus játékprogramot csináltunk, ahol a kilövési szöget és a kezdősebességet kellett megadni és az adott távolságot ezen két paraméter megadásával lehetett kilőni. Ez manapság nem egy komoly dolog, de mi akkor ezt élveztük."