Zárt csoport, a börtönszleng egyik meghatározó tényezője

A kutatás szempontjából egyik legjelentősebb dolog, hogy tájékozódjunk a hazánk börtöneiben lévő körülményekről és a különböző társas rendszerekről, melyeknek rendkívül fontos szerepe van a szleng szempontjából is, mivel csak így érthetjük meg a fogvatartottak érzéseit, gondolati világukat.

Ha a "Hol használnak szlenget?" kérdésre felelni akarunk, a század eleji kutatásokat mindenképpen felül kell vizsgálni. A régebbi feljegyzéseknek és kutatásoknak megfelelően még megállná az a rövid definíció a helyét, hogy a szleng, mint nyelvhasználati színtér a deviáns csoportokra jellemző. Ma azonban ez már pontosításra szorul. Míg régebben főleg a tolvajok, koldusok és hozzájuk hasonló deviáns személyek nyelvhasználatában volt eltérés a köznyelvtől, addig ma egyéb társaságok nyelve is tanulmányozható abból a szempontból, hogy milyen mértékben tér el a mindennapi nyelvhasználattól. Így beszélhetünk a rádiósok, az újságírók, a színészek, a hegymászók és más csoportok szlengjéről is. Tehát a deviáns jelleg nem feltétlenül mérvadó a szleng vizsgálatánál. Persze, ahol deviáns jelenségre figyelünk fel, ott nagy valószínűséggel szleng jelenlétét is feltételezhetjük, de ma már látókörünket mindenképpen szélesíteni kell. A szleng teljes körű tanulmányozása és kutatása során nagyobb hangsúlyt kell helyezni a csoportra, mint adott szociológiai tényezőre.

A szociológiában "Csoportnak nevezzük az egyének olyan együtteseit, amelyeket bizonyos közös ismérvek jellemeznek, kötnek össze. Ilyen értelemben a csoport az osztálynál és rétegnél általánosabb fogalom, más szóval az osztály és réteg, hasonlóképpen az idősek vagy a fiatalok is csoportok. A csoportokról szólva azonban legtöbbször a kiscsoportokra gondolnak. Kiscsoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerhetik és egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban lehetnek. Ilyenek tehát a munkahelyi és lakóhelyi (szomszédsági) közösségek, iskolai osztályok, kis egyesületek, körök, klubok, baráti közösségek, a rokonság és a család" (ANDORKA 1996: 315). Meg szoktak még különböztetni formális és informális csoportokat is. "Formális csoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeket a szervezeti szabályok definiálnak. Ilyen például az intézmény egy-egy osztálya. Informális csoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeket nem formális szabályok definiálnak, hanem személyes kapcsolatok, szimpátiák, közös érdekek és azok képviselete tart össze" (ANDORKA 1996: 315).

A fenti definíciók kiindulópontul szolgálnak a börtönszleng vizsgálatához. Megállapítható, hogy a szleng használatának legkedvezőbb színterei a kiscsoportok. A börtön tipikusan egy olyan intézet, ahol a formális csoporton, tehát az intézeti kereten belül, létrejönnek ilyen kiscsoportok. Másik fontos tényező, amit figyelembe kell venni a csoportkutatás során, hogy a különböző kiscsoportok szerkezetei eltérőek lehetnek. Ennek alapján két nagyobb típusba sorolhatjuk a csoportokat. Léteznek nyitott, illetve zárt csoportok. "A zárt csoportokra jellemző, hogy tagjaiknak a csoportba való be- és kikerülése nem az egyénen múlik (azaz esetükben tulajdonképpen kényszerközösségről beszélhetünk), míg a nyitott csoportok az egyének szabad akaratából jönnek létre... Rendkívül fontos, hogy a nyitott csoport... az egyén életidejének csak egy részét köti le, míg a zárt csoportokban - amíg az egyén az adott csoport tagja - teljes életidejét a csoportban tölti" ( KIS 1997: 253). A börtön a zárt intézmények tipikus példája. Ebből adódik, hogy benne szükségszerűen zárt csoportok alakulnak ki. Ezeket a zárt kiscsoportokat a kettősség jellemzi. Tekinthetőek ugyanis az egyik oldalról informális zárt kiscsoportoknak, a másik oldalról viszont formális zárt kiscsoportnak mondhatjuk őket. Formálisak abból a szempontból, hogy tagjai nem önszántukból alakítottak csoportot, hanem a kényszerűség, az összezártság miatt. Hiszen az elsődleges közösségeket a zárkák tagjai alkotják, akik nem maguk válogatják meg, hogy kivel szeretnének közösséget alkotni. Informálisak viszont azért, mert egy-egy zárkán belül személyes kapcsolatok is kialakulnak, szimpátiák, ellenszenvek szövevényes hálózata alakul ki. Ezen kívül az informális jelleget támasztja alá az is, hogy közös érdekeik vannak, össze kell tartaniuk annak érdekében, hogy a formális intézettel szemben azokat érvényesítsék. Ez jellemző a zárkák csoportjaira. A zárkán kívül azonban már tényleges informális csoportok alakulására van lehetőség, hiszen mikor ilyen közös térben találkoznak az egyes fogvatartottak, már valóban ők döntik el, hogy kivel szeretnének szorosabb köteléket kialakítani.

Az informális csoportkutatás egyik népszerű módszere a MORENO által kidolgozott szociometria. Ez abból áll, hogy a kiscsoportok tagjait megkérdezik, hogy a csoportban kit talál rokonszenvesnek, és ki az akivel nem szívesen barátkozik. A válaszok alapján meg lehet rajzolni a csoporton belüli szorosabb informális csoportokat. Ez a módszer a szlengkutatás számára is hasznos információkat nyújthat, hiszen segítségével megtalálhatjuk azokat az embereket, akik szívesen vannak együtt, így minden valószínűséggel a csoportos kutatásnál is szívesebben válaszolnak együtt a kutató kérdéseire. A szociometria segítségével azt is megtudhatjuk, hogy ki az az illető, aki leginkább a központi szerepet tölti be a csoportban. Ha már ismerjük az adott személyt, fontos, hogy a gyűjtés elnyerje a tetszését, mert ha a többiek őt tekintik vezérnek, követni fogják a példáját. Ez mindenképpen hasznos, mert az adatgyűjtő így több adatot tud a kutatás során összegyűjteni.

Ha a csoportok oldaláról közelítjük meg a börtönszókincset, kiindulási alapegységnek mindenképpen a zárkákat tekinthetjük. A zárkák alkotják ugyanis a kutatásra alkalmas kiscsoportokat. Az anyaggyűjtés legkedvezőbb színterei pedig mindenképpen a kiscsoportok. Ha azonban csak ezeket az egységeket vennénk figyelembe, nem beszélhetnénk egységes börtönszlengről. A kutatónak tovább kell lépnie, és sok kiscsoportban kell gyűjtést végeznie, hogy némileg egységes szókincset találhasson. A börtönszleng végső egységességet a magyarországi intézetek összessége biztosítja. Ennek első feltétele, hogy egy intézeten belül is elterjedjen a zárkákban használt szavak összessége. Erre akkor van lehetőség, mikor a fogvatartottak közös szervezett programokon találkoznak, beszélgetésre is van lehetőségük és megalakítják informális kiscsoportjaikat. Az így kialakult csoportok szlengjéből tevődik össze az adott intézet börtönszlengje. Mely után a következő lépés az országos kutatás során feltárt magyar börtönszleng, ami az egyes intézetek szlengjének összességét foglalja magába.