Az anyakönyvezés rövid története

A katolikus egyháznak kimagasló szerepe volt a világi hatalom befolyásolásában, ezért nem meglepő, hogy az anyakönyvezés az 1542-ben tartott Tridenti zsinat döntése értelmében egyházi feladat. Az anyakönyvi nyilvántartás révén az egyháznak megbízható adatok állnak rendelkezésre tagjairól (ez megkönnyítheti az egyházi adó beszedését és nyilvántartását is).

Az egyházi anyakönyvek tartalmazták a keresztelések (matrica baptisatorum), a házasságkötések (matrica copulatorum) és a halálesetek (matrica mortuorum) anyakönyvezését. Ezeken anyakönyveket Matrica tripartitának is nevezték.

A Tridenti Zsinat határozatainak végrehajtásáról az 1611-es nagyszombati egyházmegyei zsinat intézkedett. Pázmány Péter esztergomi érsek az V. Pál által kiadott Rituale Romanumot az egész országban kötelezővé tette. A legrégibb fennmaradt római katolikus anyakönyvek: Túrócszentmárton (1601), Kőszeg (1633), Pápa (1638), Győr (1643), Sárvár (1646), Sopron (1652), Gyöngyös (1654), Sopronbánfalva (1656), Ágfalva (1661). A tridenti Zsinat határozatai befolyásolták a protestáns egyházak anyakönyvezési gyakorlatát is.

A türelmi rendelet (1782) előtt az evangélikusok adatait is a katolikus anyakönyvekbe vezették be. A legrégibb evangélikus anyakönyvek a következők: Kassa (1587), Bártfa (1592), Selmecbánya (1594), Szepesszombat (1599), Sopron (1656), Ágfalva (1665), Nemeskér (1689), Nemescsó (1701), Vadosfa (1707), Celldömölk és Pápa (1708). A mai Magyarország területén a legrégibb református anyakönyv a kiskunhalasi 1678-ból, majd Győr (1682), Debrecen és Pápa (1703) következik.


Burján Károly, Gábor családfája

Burján Károly családfája

Mórotz Mária, Éva, Dezső családfája

Horváth Bíbor, Dániel, Zsófia családfája

Hajmásy Krisztina, Mária családfája

Miszori Andrea családfája

Horváth Eszter, Katalin családfája

Bekő Lajos, Sándor családfája

Rapi Kitti, Gergő családfája

Anyakönyvek típusai

1868-tól lehetővé vált a polgári házasságkötés, 1895-ben pedig bevezették az állami anyakönyvezést, de az egyes felekezetek továbbra is vezettek saját anyakönyveket. Az anyakönyveket ma két példányban, a helyi önkormányzatok vezetik.

1868-tól lehetővé vált a polgári házasságkötés, 1895-ben pedig bevezették az állami anyakönyvezést, de az egyes felekezetek továbbra is vezettek saját anyakönyveket. Az anyakönyveket ma két példányban, a helyi önkormányzatok vezetik.

A korai születési anyakönyvek csak a legfontosabb adatokat tartalmazták (a gyermek neve és születésének dátuma, a szülők és keresztszülők neve, a születés helye). Néha a keresztelést végző pap neve is szerepel. Mária Terézia 1770-ben elrendelte, hogy anyakönyvezni kell a házasságon kívül született gyermek apjának a nevét, ha elismerte az apaságot. 1771-től a birodalom egyes tartományaiban vezetni kellett a házak és a telkek számát is.

A születési feljegyzések képviselik a családi információk elsődleges forrásainak egyikét, melyeket jellemzően a születés utáni napokban állítanak ki és legalább a szülők nevét tartalmazzák. Sokszor további részletekkel is szolgálnak a szülőkről, úgymint a születési helyük, koruk, addigi gyermekeiknek száma, valamint a vallási hovatartozásuk a keresztelési bejegyzések esetében. Mielőtt a gyermekek még kórházakban születtek, a lakcímeket is feljegyezték, ami fontos annak megismeréséhez, hogy merre élt a család.

A születési anyakönyv külön nem tartalmazta a gyermek születési családi nevét, arra a gyermek családi jogállásától függően az apa vagy az anya családi nevéből lehetett következtetni. A gyermek törvényes vagy törvénytelen származását megkülönböztetve tartották nyilván.

Nagy László (szépapám) születési anyakönyve: Nagypirit, 1783.dec.08.

Szövege:

"8.-a December Nagypirithi Nagy Mihálynak feleségétől Burján Erzsébettől született fia kereszteltetett Lászlónak. K.A. (keresztatyák/anyák) ifjú Pap Péter felesége Acsádi Zsuzsánna, Vecsei Mihály, felesége Csippán Erzsébet, Németh András, f. Szűcs Erzsébet."

A házassági anyakönyvben megadták a jegyesek nevét, családi állapotát (hajadon, özvegy), a születés helyét és a tanúk nevét. Néha a menyasszony anyjának nevét is megtudjuk. A halotti anyakönyv megadja az elhalt nevét, gyermekkorúnál a szülők nevét, a lakhelyet és az életkort, mely a régebbi anyakönyvekben gyakran hiányzik. Itt van bejegyzés arról, hogy özvegyről van-e szó, esetleg arról, hogy hány évig tartott a házasság. A foglalkozás rendszerint a 19. századtól szerepel. A 18. században még csak néhány foglalkozást adnak meg (orgonista, molnár, üveges, tanító stb.). A szülők és néha a jegyesek foglalkozását, a halálozás okát később következetesebben jegyezték fel. A zsidó anyakönyvek tartalmazzák a szülészbába nevét, a fiúk esetében a körülmetélés dátumát és az azt végző személy nevét. 1852-től az anyakönyvekben megjelent a „megjegyzések” rovat az anyakönyvi adatok javítása, a vezetéknév megváltoztatása, halottá nyilvánítás, a halál különleges körülményei számára. Néha itt szerepel bejegyzés a halálról és az esküvőről, hogy elsőszülött-e a gyermek.

Hagymási Péter házassági anyakönyve: Adorjánháza, 1814.feb.15.

Szövege:

"Nagy Piriti lakos Hagymási Péter kopuláltatott Adorjánházi Nemes Szakál István hajadon leányával Juliannával.

Kérő személyek: Ns. Dezső Péter, Kardos Mihály

Kiadó: Ns. Szakál Sándor.

A halotti anyakönyveknek tartalmaznia kellett a halál évét, hónapját és napját, a házszámot, a vallást, a halott nevét és korát, a halál okát.

Tartalmazhatta az elhalt élő és fennálló házassága esetén a házastárs családi és utónevét, akkor is, ha a házastárs elhunyt vagy tőle elvált.

A mai polgári halotti anyakönyv nyilvántartja:

  1. a haláleset helyét és idejét (év, hó, nap);
  2. a meghalt személy születési és házassági nevét, nemét, személyi azonosítóját, annak hiányában a születési idejét, családi állapotát, a lakóhely településének a nevét, születési helyét;
  3. a meghalt személy szüleinek születési családi és utónevét;
  4. a meghalt személy házastársának vagy bejegyzett élettársának születési családi és utónevét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, a házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének helyét, idejét, ha a haláleset idején a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállott;
  5. a meghalt személy külföldi állampolgárságát, hontalanságát, illetve ismeretlen állampolgárságát;
  6. a bejegyzés idejét (év, hó, nap).

Hajmási Péter (szépapám) halotti anyakönyve: Nagypirit, 1913.nov.29.