Beréndi malmok, molnárok

Kataszteri térképek (XIX. század) – Berénd

Egy patak mellé települt falu képének, megjelenési formájának" a templom, az iskola, a községháza, a kocsma stb. mellett nem elhanyagolható elemei a vízimalmok.

A Torna patak mentén nagyon sok malom működött. A beréndi szakaszon három. Kettőt még a tihanyi apátság, (az 1416-ban kelt Szent László-féle állevél már két malommal említi Beréndet) a harmadikat már a zirciek építtették a XV-XVI. században. Sajnos a velük kapcsolatos ismereteink elég hézagosak. Írott adatunk arról van, hogy 1805-ben a zirci konvent a beréndi két alsó malom összes jövedelmét a beréndi lelkészségnek adja. (A felső malom bevétele pedig a polányi plébániáé lesz.) Azt is tudjuk, hogy az 1820. körüli években az egyik beréndi molnár neve Sperg Pál.

Az apátság - mint alább látni fogjuk - a malmait többször is eladja, majd visszavásárolja. Ennek lehettek üzleti (spekulatív), de egyéb okai is.

Pl. a vevő nem tudta törleszteni a vételárat. Nézzük Berénd három vízimalmát egyenként:

Beréndi Határ- vagy Felső malom
(a térképen Maidl Mühle)

Az Ajkához közeli, ún. határ vagy felső malmot 1886. december 18-án adja el először a zirci apátság. A vevők Hangleri Ferdinánd torna-pinkóci molnármester és felesége Polgár Zsófia. Az alulcsapó kétkerekű őrlő és alulcsapó egykerekű metsző malomért, a hozzá tartozó, s eddig az apátságot illető regále jogért, kertért, kis rétért 5.000 o.é. forintot kér és kap Zirc, illetve Supka Jeromos apát.

Az ingatlan tartozékai: 1. jó karban lévő, cseréppel fedett malom-ház; 2, közepes állapotú fazsindely tetőzető lakóház; 3, lakóházzal megegyező állagú metsző; 4. elfogadható állapotban lévő zsúppal fedett istálló.

Mind a négy épület kőből épült. E szerződés is úgy zárul: ha a vevő nem tud fizetni az adás-vétel semmis, az ingatlan visszaszáll az apátságra. Ez esetben is így történhetett, mert 1903. június 5-én e malmot a zirci apát- most már viszszavásárlási megkötés nélkül - Pongrácz P molnármesternek adja el.

Később, az 1920-as években, Takács István lesz a tulajdonosa. Halála után egy rövid időre a Paulics-család birtokolja, 1934-ben pedig Keller Mátyás vásárolja meg 8.000 pengőért. Ekkor az alulcsapós, egy búzás, egy rozsos hengerrel és darálóval működő malom napi teljesítménye 8 q körüli. 1938-ban átalakíttatják, modernizálják, így teljesítménye megfelelő vízmennyiség esetén eléri a napi 24 q-t is.

Keller Mátyás halála, 1942 után leánya, Keller Lujza Barabás Gyuláné lesz a tulajdonos, de megözvegyül, ezért bérbe adja Varga Istvánnak. 1945-től 1949-ig, a leállításig özv. Barabásné és második férje, Párizs Rudolf a molnár.

A malom vonzáskörzete Öcsig, Puláig, Városlődig, Zsófia-pusztáig, Magyarpolányig terjedt. Az őrölnivalót csuvározással gyújtötték össze.

Beréndi Középső- vagy Liter malom
(a térképen Kilian Mühle)

A (mai) Szt. István u. 33. számú telek mögötti patakparton állt az ún. középső malom. Róla azt tudjuk, hogy az 1840-es években a beréndi jobbágyok azzal a kéréssel fordultak a zirci apátsághoz, hogy a középső malmát alakítassa át felülcsapóból alulcsapóvá, ugyanis a Tornapatak nagyon gyakran kiönt, elárasztja a káposztás kerteket, réteket és nagy károkat okoz.

Az apátság a kérést teljesítette, mert 1886. december 16-án már egy alulcsapó kétkerekű őrlő-malmot ad el Kun Márton ajkarendeki molnármesternek és feleségének Péler Erzsébetnek, a malomhoz tartozó szántófölddel és vizijoggal együtt 3.600 o.é. forintért. Az adásvételi szerződés aláírását (aláírták: Supka Jeromos apát, Kun Márton, Péler Erzsébet és a tanúk: dr. Platz Bonifác, Rosos Miklós, Geiger Márton, Tokolits Márton) megelőzte a malom felbecsültetése, amelyet szakemberek végeztek. Megállapításaik: A malom-ház kőből épült, közepes állapotú, tetőzete fazsindely; a lakóház cseréppel fedett, de nagyon rossz karban van, hasonlóan az istállóhoz, amely zsúppal van fedve.

Nem tudjuk mikor, de e malom is visszakerült a zirci apátság birtokába, mert 1903. március 12-én újra (most már véglegesen) eladják. Az új tulajdonos Tomózer Sándor molnármester.

Az ekkor már három járatú, jól felszerelt, Bánki vízturbinával, később villanynyal (is) hajtott, IS q teljesítményű, három hengerrel és külön darálóva működő malomnak később Váthy Lajos, majd 1934-ben Liter János lesz a tulajdonosa. Ő nem volt szakmabeli, ezért bérlővel működtette a leállításig, 1952-ig. Épületeit 1969-ben lebontották.

Beréndi Alsó- vagy Angermeier malom (képek)
(a térkép bal alsó részén pici piros pont jelöli)

A plébánia melletti ún. alsó vagy belső malomról az első adatunk 18. századi. 1779. szeptember 29-én Cristoph Bonaventura zirci prior eladja Letterer Kilián molnár mestemek, a hozzá tartozó területtel, két kerttel és egy réttel együtt 1.300 forintért, és esztendőként fizetendő 70 forint árendáért és 50 p. mérő lisztért azzal a feltétellel, hogy ha Letterer Kilián gyerekeinek magva szakad, a malom, a kifizetett 1.300 forint visszaadásával az apátságra visszaszáll. Mivel Letterer gyerekei valóban utód nélkül maradnak, az úriszék 1833. január 9-én a malmot a zirci apátságnak visszaítéli. 1833. április 18-án vissza is kapják és 1835. szeptember 24-ig kifizetnek érte 2.410,40 forintot.

E századi újabb eladásról, tulajdonosról nem tudunk, csak annyit, hogy az apátság 1886. december 11-én a másik két malmával együtt ezt is felbecsülteti. A becslők - Baráth József molnármester, egy kőműves, egy ács, Czeiner József és Csizmadia Lajos bírók, valamint Kollin Antal körjegyző - megállapítják, hogy a malom-ház és az istálló rossz karban van és zsúppal fedett, a sertésól ellenben jó állapotú és cseréptetős. A malomépületet 1891-ben felújítják és 1901. július 21-én eladják Angermaier Jánosnak 4.000 arany forintért. Angermaier János Ószalónakon (Burgenlandban) született 1871-ben. A molnár mesterséget kitanulva, a folyók mentén malomtól-malomig vándorolva Tósokberénden telepedett le. Hét fia közül kettő követte a mesterségben. Lajos és Károly. Elhunyt 1940. február 10-én. A beréndi temetőben nyugszik.

A három járatú, két hengeres (búza és rozs), két fekvő köves, darálóval és fűrésszel is működő malom napi teljesítménye 15 q. A vízikerék átmérője 6 m. 1921-től dinamóval, saját és a szomszédos plébánia használatára áramot is termel. 1924-ben a facsapágyakat fémcsapágyakra cserélik. 1942-ig a gabonát csuvázással háztól-házig járva szedik össze. 1943 júniusában leég. A tűz után háromszin- tesre építik át. Az alsó szinten a transzmisz- szió, a belső főmeghajtókerék (átmérője 230 cm), középen a koptató-berendezés, a harmadik szinten pedig a garatok kapnak helyet.

1945-ben vízhiány miatt - amely az Erőmű nagy vízigénye miatt 1942-től sújtotta a malmot - áttémek a villanyhajtásra. 1951-ben államosítják, s még ez évben leáll. Felszerelésének egy részét a devecseri nagymalomba szállítják át. Vonzáskörzetéhez tartozott: Csékút, Padrag, Halimba, Bakonygyepes, Ajkarendek, Magyarpolány. 1945 után pár évig őrölt az Ajkai Üveggyámak, a bányáknak és a Timföldgyárnak is.

Itt említem meg, hogy működött Berénden egy ún. szárazmalom is a (mai) Szt. István u. 87. számú házban, a Geiger család tulajdonában. E malomban, népszerű nevén olajütőben, ökör és/vagy lóvontatással olajos magvakból - leginkább tökmagból - olajat sajtoltak. Az 1940-es években szűnt meg, helyén épült fel Tósokberénd filmszínháza, amelynek tulajdonosa az államosításig Temesi József volt. (Ma pékség működik az épületben.)

Tilhof Endre: Tósokberénd és temploma (részlet)