Nagypirit története 3

Nagypirit története

Nagypirit ősi neve Pors /az 1200-as években/, aztán Pered, 1488-ban kapta a Nagypirit nevet. Abban az időben a község másfél kilométerrel délebbre feküdt. A Bakony erdősége a Marcal határáig lenyúlt. A régi község az erdő, a Marcal tó és mocsár között épült, dombos helyen. A házakat különös módon építették, hét sorban a cölöpöket leverték, sűrűn befonták vesszővel, a közepét agyagos földdel töltötték meg, a fonások külső felét besározták. Ebből lett a ház fala. Padlásnak, tetőnek volt fa elég, annyit vágtak ki, amennyit akartak. A háztetőt pedig nád fedte. A községnek fa temploma volt, mellette a harangláb állt. Egy nagyon mély kút is volt, innen vitték az ivóvizet. Abban a régi időben földet sokat műveltek, és kevés állatot tartottak, mivel az erdőben rengeteg szarvas, őz és nyúl élt, a Marcal tó mélyén pedig sok hal. A tónál vadrécét neveltek fel sokat. Gyümölcsben sem szűkölködtek, mivel sok erdei gyümölcs volt.

A török uralom idején egyszer egy lovas hírnök jelent meg a faluban, hozta a rémhírt, hogy közeledik a török. A község lakói egy vagy talán két közeli dombra menekültek, de csak azok tudtak bemenni a mocsáron át, akik ismerték a mocsáron keresztül az átjárást. Nádkunyhókat építettek, amit csak tudtak bevittek, ott rejtőzködtek, míg a török e vidéken garázdálkodott. A falut porig égették. A harangokat a közeli mély kútba dobták. Ezek a harangok ma is ott nyugosznak a mélyben.

A község lakói rémülve látták lakóhelyük pusztulását. Elhatározták, hogy máshol építkeznek. Ezután kezdődött Nagypirit építése a mai helyén. A község első utcája a mai Petőfi utca volt. /A régi neve Burján utca volt, mivel legtöbben Burjánok voltak abban az időben. Ők a falu legősibb lakói./ Már akkor megvolt a templomdomb, arra fatemplomot készítettek. Abban az időben még minden falusi templom fából épült. A dombon lett a falu első temetője is. Amikor betelt, a domb körül kezdtek temetkezni. Temető volt a régi iskola telke és udvara is. A templom körül épült házak első fele is temető volt. Amikor a falu erre kezdett épülni, ezen a részen megszűnt a temetkezés. Utána létesítették a mai temetőt. A templomdombot a régi időkben az avarok létesítették. Mikor az avarok éltek itt - a honfoglalás előtti időkben - Csögle várfallal körülvett település volt. Abban az időben hordták össze a dombot, és ide temetkeztek az avarok. Itt az egész környék mocsaras, nádas, több helyen mély, vizes terület volt. A fatemplom után kisebb kőtemplomot, majd mikor a lakosság szaporodott, 1796.-ban építették a mai templomot. Nagyon mély fundamentumot kellett ásni, hogy szilárd alapja legyen.

Az is mutatja, hogy a domb összehordott; Mikor 1931-ben az utat javították, kövezték, a domb széléből is vágtak le, hogy az út egyenes legyen. Ekkor meg lehetett állapítani, hogy a domb földje egészen más, mint az alatta levő föld.

A falu állandóan nagyobb lett. A felszabadulás óta pedig állandóan épül-szépül az egész község. A község határában volt egy Üllőfa nevű község is, az 1700-as évek végéig van róla említés. A mostani temető túlsó felén pedig volt egy Jánka nevű tanya, ez 1833. után szűnt meg. Ma a Jánka-domb viseli a nevét. Kispirittől délre is volt egy Jánka nevű falu, ez is eltűnt, csak a neve maradt fenn. A pontos helyét még nem tudták megállapítani. Nagy háborúk dúltak a környéken a franciákkal. Az asszonyok éjjel jártak haza kenyeret sütni, de rajtuk ütöttek a franciák és a már megsült kenyeret elrabolták. Végül is a magyarok legyőzték őket. Egy század lovasság a mocsáron keresztül akart menekülni, de az utat nem tudták és mind belefulladtak a mocsárba. Éppen ezért épült a község a mocsár szélére, mert védve volt az ellenségtől.

A történetet Hajmásy Tibortól kaptam